Igazan nem is tudom mikor es hogyan is kezdödött ez a vonzalom a hajozas irant? Mindig is letezett bennünk egy erös vagy a meleg, a napfeny es a tenger fele, de hajozasra valahogy nagyon sokaig sosem gondoltunk. A sors ugy hozta, hogy 10 esztendöt tölthettünk külföldön, s egy idö utan szerettünk volna egy nyugis, meleg es gondtalan orszagban letelepedni. Eddig egyszerü a keplet, de melyik az az orszag? Több ilyen is letezik, de mindig ugyanoda jutottunk, hogy ha letelepszel A-ban, akkor el kell utaznod, hogy lathasd B-t es ujabb utazas, hogy lathasd C-t es igy tovabb! Igy hat szorgalmasan utaztunk es kerestünk egy majdani szebb haza remenyeben, mignem egy szep nyari nap eljutottunk Portugaliaba. Itt ültünk, ebben a csodalatos panoramaban es nem birtunk betelni a szepseggel, mit Isten teremtett erre a földre. 

Ekkor fogalmazodott meg a gondolat bennünk, hogy a következö nyari utazasunkra valami különleges dolgot kellene kitalalnunk! Nagyszerü, de mi legyen az? Buvarszafari? Gyalogtura? Tulelötrip? Hajozas? Ezaz! Mindig a szarazföldröl nezzük a tengert, legyen egyszer forditva, nezzük meg milyen a tenger felöl nezni a szarazföldet?! 

 Igy aztan következö nyar folyaman Poros szigeten eletünkben elöször egy katamaran fedelzetere leptünk, hogy eltöltsünk rajta - mint kesöbb kiderült - 7 vegzetes napot. Ekkor fogalmazodott meg bennünk az az erzes, hogy ez a vegtelen csavargas, ez a fajta kötetlen eletmod az, amit keresünk. Persze ekkor meg a vilagon semmit nem tudtunk sem a hajozasrol, sem az ezzel jaro dolgokrol, de megfogott minket a melyseg varazsa, az eletforma es a gondtalansag erzese. A 7 nap alatt behajokaztuk a Salamis-i öblöt es annak környeket. Elöször itt ereztük, hogy egeszen mas kapcsolatba kerülhet az ember a vizen a termeszettel, mint a partrol. Termeszetesen az a par itt töltött gyönyörü nap nem nyujtott modot arra, hogy individualis programokat szervezzunk magunknak, igy teljes mertekben alkalmazkodni kellett kapitanyunk elegge önfejü napirendjehez :)

Az ezt követö idoszakban a hajozas iranti vagyunk es eltökeltsegünk kezdett manifesztalodni, ezert beiratkoztam egy horvat motoros es kishajovezetöi tanfolyamra. Ahogy igertek, a haromnapos intenziv trening utan a Skipperpapir mindenkinek a kezeben volt! ;) Ezek utan mar csak egy kis gyakorlat hianyzott, igy hat kovetkezo tavasszal az Adrian jott egy egyhetes trening az Ecker Yachting szervezeseben. Rendkivül korrektek, kedvesek es segitökeszek voltak, s meg utolso pillanatban korrigalt idöpontmodositasom sem hozta ki öket a beketüresböl. Joszivvel ajanlom mindenkinek!

Elsö arbocmaszasomat alant a videon elvezhetitek vegig...

A keresesi szempontok adottak voltak hat, kell egy hajo, lehetöleg katamaran (hogy miert katamaran, arrol majd meg kesöbb), lehetöleg "eleg nagy", hogy elferjen rajta az ember es meg maradjon is egy pici hely ennek vagy annak. Sajnos hajokat leginkabb tengerparton szoktak arulni es erre földrajzilag Europa kellös közepe nem igazan idealis, tehat irany az internet. Nos, aki azt hiszi, hogy ettöl egycsapasra megoldodott minden gond, az teved! Alapvetöen eleg gyorsan letisztult az a 10-12 honlap, amin olyan arak voltak feltüntetve a hajok mellett, amiket nehany masodperc alatt helyierteküknek megfelelöen ki tudtam olvasni. Persze tudom, hogy ez nem az eladok problemaja, de sajnos csaladunk felmenöi között se Rotschildok, se politikusok nem talalhatoak, csak a szigoru tenyeknel maradhattunk. Az eladasra kinalt csodak 90%-a messzemenöen (szamunkra) irrealis aron varta uj tulajdonosat. Mindenesetre a keresgeles idöszaka annyiban hozott uj felismereseket, hogy az ember megtalalta ugyanazt a hajot mas mas kereskedönel nem ritkan 25-30%-os arkülönbseggel. Aztan ötleteket is kap az ember, ha nezegeti a kepeket, hogy masok mit, hogyan oldottak meg, hogy alakitottak ki? Erdemes ezeket az aprosagokat elraktarozni egy biztos helyre, hatha egyszer meg jol jonnek...

Nos egy szep nap talaltam egy katamarant meghirdetve Spanyolorszagban, melynek mind a kepeken lathato dolgai, mind az ara a 'kellemes-elviselhetö' kategoriba esett. Nagy izgalommal felvettem regi baratommal Gy.-vel a kapcsolatot, (szegeny azota atköltözött az Igeret örök mezejere) tudna-e segiteni nekem a közvetitesben, leven spanyolul nem sokat konyitunk. Gy. örömmel vallalta  feladatot, es nemsokara azzal a jo hirrel hivott fel, hogy sikerült beszelnie Juan-nal (az eladoval), a hajo valoban megvan es különben is nagyon örül nekünk Jaun baratunk! Ennel több informacio azonban nem nagyon akarodott kicsikarodni az eladobol. Mivel közeledett a nyar es Gy. baratom eppen utba esett volna, hat megbeszeltuk, hogy közösen megnezzük a hajot. Irdatlan hosszu ut utan megerkeztunk Gy.-hez ahol par nagyon szep napot töltöttünk, majd tovabbmentünk Cadiz varosanak iranyaba, Europa legdelnyugatibb pontja fele. Nagyon hosszu (es szep!) autout utan elertünk a megbeszelt helyre. Szerencsere Gy. nyelvismerete nagyon jol jött, nelküle talan meg ma is keresgelnenk azt a bizonyos öblöt. Spanyolokhoz kepest meglepö modon Juan ott volt a megbeszelt helyen, annak ellenere, hogy eleg kesön ertünk le a partra es a hajo is ott ringatozott az öböl vizeben! Hurra! Csonakkal bementünk a hajohoz, amely tavolrol nezve kellemes benyomast keltett! Nem ugy közelröl :( A hajo elöször is 'ki volt belezve', magyaran szinte semmi nem volt benne. Berendezesnek nyoma sincs, hevenyeszve összadobott deszka jelölte a konyhapult helyet, a falakrol letepett boritas fekete nyoma szolgalt diszitesül, valamint a hajo belmagassaga 10 centimerrel volt alacsonyabb a kivanatosnal! (Nem allhat az ember allandoan felrecsuklott fejjel a hajoban!) Mar csak a hab a tortan, hogy a hajonak nem volt kihajtasa (eppen felujitas alatt volt), de Juan megesküdött, hogy nagyon jol megy a hajo motorral is, mar ha van neki, persze! Maig nem tudom, hogy draga Juan baratunk egyaltalan felfogta-e, hogy mi mekkora utat tettünk meg azert, hogy megnezzük az ö hajojat es valoban szandekaban allt-e eladni egy hajot ugy, hogy ki sem lehetett volna probalni? Igaz, neki ez a moka nem került semmibe es hat mi akartunk jönni! :) Nagyon gyorsan eldölt a kerdes: ez a hajo nem a mi hajonk! Orültünk, hogy par szep napot eltölthettünk Gy. baratunknal es megnezhettük Valencia egy reszet! Szep elhetö varos, szinte erthetetlen gazdagsaggal, nyugis, raerö emberekkel. Ha valaki arra jar, vagy lehetösege ugy hozza, hogy eltöltheti ott idejenek egy reszet, ne hagyja ki! Csodalatos tengerpart, környezet, emberek erdemes megnezni es elvezni!