Für Deutsch bitte hier klicken!

2014 Augusztus

Ebben az esztendöben ugy hozta a sors es a tenyezök, hogy föszezonban erkeztünk a hajora. Autoval mentünk Anconaig (IT), innen egy -eddig ki nem probalt - hajotarasasaggal mentünk Patrasig (GR). Megallapitottuk, hogy a Minoan Lines es a SuperFast közül az utobbival erdemes utazni, mert a 24 oranyi fedelzeti nyomor az utobbi hajotipuson megis kellemesebb. Patrasba erkezve mar rutinosan vettük az utiranyt a megszokott egtaj fele, onnan kb. 160 km ut allt elöttünk. A görög forgalom az elsö pillanatban furcsa, mert a forgalom a leallosavban halad, az ut közepsö tartomanyat a ket irany közösen hasznalja elözesre. Az atlagos sebesseg 110-120 km/ora függetlenül az ut mellett kitett sebessegkorlatozo tablaktol, vagy az utviszonyoktol. A latszolagos tülekedes ellenere a forgalom folyekonyan aramlik, nincsenek 'meleg helyzetek' es balesetet sem lattunk sehol. Kora este erkeztünk a kikötönkbe, a hajot helyen talaltuk ringatozva. Fürdönadragra vetközve beusztam a hajohoz, addig E. az autobol pakolt ki/össze. A viz meglepöen meleg volt, szinte termalviz. A hely, ahol a hajo all egy kb. 300 meter szeles csatorna, ahol a hajoforgalom szamara kikotort meder melysege 4-6 meter, a csatorna többi reszen gyalogosan lehet közlekedni. Szerencsenkre Smiley merülese mindössze 80 centi, igy a kis motorcsonakok szamara fentartott bojas övezetben 'lakhat'. Meglepetesemre miutan kinyitottam az ajtot azt lattam, hogy a közepsö hajotestben arasznyi magas viz all, az asztal labat 'megragta' a sovirag, tehat nem beazas, hane vizbetöres! Az ajto elött -a belepö reszen- kb. egy napilap nagysagu felületen felpuposodott a padlozatot burkolo farostlemez. Ugy döntöttem, hogy mivel a hajo uszik, eletveszelyes helyzet nincs, s sötetedes elött szerettem volna bepakolni a hajoba, ezert az alaposabb hibafeltaras es elharatis masnapra maradt. Kivonszoltam a dinghit a fedelzetre, gyorsan összpakoltam, felpumpaltam (idövel ebben is rutint szerez az ember), majd kieveztem a partra. Bepakoltuk a csomagjaink java reszet a csonakba, lezartuk az autot, huztunk ra egy gumis lepedöt, hogy megvedjük a napsugarzastol es egy dupla Jägermeister utan behuppantunk az agyunkba es alomba merültünk. Hajnalban arra ebredtem, hogy zsibbad a hajam! De ez nem lehet, tehat valami maszik a fejemen! Miutan meggyözödtem arrol, hogy mar nem almodom felriadtam! Valoban sok picinyke, makszemnyi hangya (?) valasztotta hajnali korzojanak helyszineül a parnamat! Igy hat hirtelen ebredtünk es kitessekeltük a hivatlan vendegeinket. Fogalmam sincs, hogy honnan jöttek, mit talaltak olyan erdekesnek egy lakatlan hajon? Mindenesetre az agyat felforgattuk, körbefujtuk hangyairtoval, ezek utan 'barataink' eltüntek.

Az egyenlitö fele közeledve a nap egeszen maskent tölti el fennyel a nappalt, mint az eszaki felteken. Itt hirtelen valtja a feny a sötetseget, nincs a sokaig tarto hajnali vajudas, egyik percröl a masikra veröfenyes nappal van! Az elsö kave keszitese mindig körülmenyes a hajon, de a fedelzetre sütö hosszu, reggeli napsugarak finom meleg simogatasa karpotol minden kenyelmetlensegert. Kavezas utan megszemleltük a hajo elelmiszerkeszleteit. Ami pozitiv volt, hogy sok Jägermeister maradt a szekrenyekben :) , ellenben zacskoslevesen kivül mas ehetö nem volt raktaron. Ezert bevasarlassal folytattuk a napot. A települes vegen talalhato nemet elelmiszerlanc tagja termekvalasztekaban döntöen a helyi (görög) termekeket kinalja, es a megszokott arucikkek nem mindegyike talalhato a polcokon. Összessegeben azonban minden szükseges dolog kaphato, beszerezhetö. Mivel a termekek egy resze kizarolag görög feliratu, igy a bevasarlas erösen igenybeveszi a kreativ nyelverzeket... 

Most autoval nyilvan egyszerü helyzetben voltunk, a vasaroltakat a csomagtartoba süllyesztettük, eljatszottam a gondolattal, hogy milyen lesz a bevasarlas gyalog, vagy ket kereken..?

Ezek utan nekialltunk a belvizkarok elharitasanak. Elöször kezipumpaval kihuztam a vizet a padlo alol, majd szivaccsal kiszedtem a maradekot. Argus szemekkel figyeltük, hogy visszaszökik-e a viz? Ugy tünt, hogy sikerült a müvelet, a kerdes, hogy honnan jön a viz? Az elsö gyanum az volt, hogy a hatso deck összegyüjti a vizet es valami 'titkos folyoson' beszivarog a szalon padlozata ala. Azonban erre utalo nyomot, jelet sehol nem talaltam. Közben a viz lassan, de hatarozottan ujbol megjelent a padlozat alatt... Ezek utan döntöttem ugy, hogy megszemlelem a hajotest aljat. A kiel elsö iven, kb. 20 centivel a vizszint felett 2 db 2 centimeter elhosszusagu haromszög alaku lyukat vettem eszre. Rövid töprenges utan radöbbentem, hogy ez a ket lyuk regota itt kell legyen, es elhibazott (tul gyors) horgonyhuzas eredmenye. A horgony hegye pontosan beleillik ebbe a ket resbe. Közelebbröl megnezve a serüleseket vilagossa valt, hogy csendes, hullamzasmentes idöben semmi gond nincs. Hullamveresben a ket res eppen bevezeti a vizet a közepsö kielbe. Mivel kiemelesre nem volt lehetöseg, igy egy habszivacson egyensulyozva megcsiszoltam a lyuk körül a müanyagtestet, miközben E. a csonakbol keszsegesen adogatta kezem ala a szerszamokat, anyagokat es a szemüveget :) Sikerült ket res helyre habszivacsot dugnom es kis 'foltot' ragasztani egy specialis szerelöszalaggal, melynek tapadokepessege messzemenöen a lehetö legbiztosabb. (Remelhetöleg kitart a kiemelesig, de legalabb a következö vizitig). Ahogy a tapasz felkerült a testre biztos voltam benne, hogy a vizszivargas megszünik. Nem igy törtent! Erthetetlen modon ujra elöszivargott a viz. Eltartott egy darabig, mig rajöttem, hogy a hullamzo hajotest hatasara 'kortyonkent' folyik hatra a viz. Mivel elöl a hajotestet megemelni nem tudtuk, igy a következö napok foglalatossaga volt a szivargo viz kiemelese es a test kiszaritasa. Maskülönben a hajo jol viseli az 'elhagyatottsagot'. Most volt az elsö alkalom, hogy jelentektelen hianyunk is volt, a hatso fedelzeten taroltunk egy müanyag zöldseges ladat rozsdas lanccal es regi kötelekkel. Hogy ki erezhette szükseget ennek a ladanak el nem tudom kepzelni, de mas nem hianyzik a hajorol.

Bar ugy terveztük, hogy egy hetig maradunk a hajo körül es egy hetet csavargassal töltünk majd, a nyar es a meleg atirta a forgatokönyvet, tul meleg volt! Igy aztan maradtunk a hajon es elveztük, hogy a hüsitö, barsonyos vizert csak harom lepest kell tenni. Elveztük a lagy ringatozast, a fantasztikusan finom meleg idöjarast es az öböl, a kikötö eletet, forgalmat. Estenkent kiültünk a tatra egy pohar vörösbor tarsasagaban es engedtük, hogy az este a vallunkra szalljon.

Egy nap raszantuk az idöt es atmentünk autoval a szigetre felfedezni. A szigeten egy ut visz körbe, hol versenypalya, hol elefantcsapas minösegben, nem art elörelatoan vezetni... Lattunk a szigeten egy hatalmas, nagyon jo allapotban levö elhagyatott kempinget. Megneztünk egy kolostort, ahol egykoron a remetek elmelkedtek picinyke kis cellajukban a vilag folyasarol szazadok ota. Bizonyara stresszes allas lehetett. Lattuk, hogy a helyi zarandokok hogy csokolgatjak atelessel a szentkepet, a popat, ahogy aldast oszt es csodalatos kek öböl partjan allo hofeher kolostort. A sziget eszaki oldalan nincs szinte semmi, csak erintetlen termeszet, kopar es meredek sziklaszirttekkel szegelyezett melykek tenger. Ket helyen haltenyeszetre bukkantunk, hatalmas, elkeritett, viz alatti ketrecekben vannak a halporontyok. Ezekben az öblökben sem a hajoforgalom, es a fürdözes sem kivanatos a halak zavartalan fejlödese erdekeben. A sziget eszaki oldalarol nyilik egy öböl, mely egeszen mellyen benyulik a szarazföldbe. Az öböl partjan 'Beach' varja a vendegeket nadtetös 'Hawai'-i stilusban. Meglepöen sokan voltak a kavicsos parton s lathatoan - a fabodebodejat nemileg fellengzösen 'Beach Restaurant'-nak elnevezö tulaj - is elegedetten nezte a melykek vizü öblöt. Ebböl az öbölböl nyilt egy kisebb öblöcske, ahova egy hegyi idöszakos patak szallitotta a vizet csapadekos idöszakban, ez peldaul teljesen megközelithetetlen volt ugy fentröl, mint lentröl. A sziget közepsö reszen all a Poseiden templommaradvany, romkert. Viragzasa Kr.e. 5. 6. szazadban volt az un. mükenei korszakban. Gyönyörü helyre epitettek egy hagyomanyos, oszlopokon nyugvo szentelyt ide a sziget tetejere. A föepület (a templomcsarnok) kb. 15-20 meter hosszu es 5-6 meter szeles lehetett egykoron, ezt körbevette nehany kisegitö- es lakoepület. Furcsa elgondolni, hogy itt a semmi közepen egykor viragzo szellemi elet lehetett, persze minden a maga mertekegysegenek megfelelöen! Ott allva a romok mellett felmerül az emberben a kerdes, ami szinte minden ilyen esetben felmerül, hogy hogy tudtak megmozditani, megmunkalni es ilyen precizitassal illeszteni ekkora kötömböket? Persze sok magyarazat es elmelet született mar erre a kerdesre, de a gyakorlatban meg senkinek nem sikerült az akkori technikai szinvonal segitsegevel templomot epiteni, fagerendak es kötelek segitsegevel 8-10 meter magasra felemelni egy kb.30 tonnas kötömböt es azt ott fent megtamasztani egy masikkal! Egyszoval bennem is van egy kis hitetlenseg a törtenelemtudomany mai allaspontjaval szemben, talan nem is volt annyira fejletlen az az okor, ahogy mi gondoljuk...

A napok rettentö gyorsasaggal telltek a fedelzeten. A vizbetöres megallni latszott, a hulammzas altal hatrafolyt viz is elfogyott, a hajopadlo lassan szikkadt. A nagy meleg miatt az eredeti program szerinti kirandulasokat elhalasztottuk, mert az antik kövek közt ropogosra sülni nem volt kedvünk. A latszolagos tetlenseg ellenere a napok haladtak, s arra eszmeltünk, hogy ideje ujbol elindulni. A hajo összepakolasa nem tartott sokaig, lassacskan rutint szerzünk ebböl is. Meg az este bealltaval kihordtuk a dolgokat az autoba, elpakoltuk a dinghit, igy nem maradt reggelre mas, mint hogy a hajnali csendes vizben kiusszunk a partra. Tölünk par szaz meterre van egy bezart kemping, melynek parton allo zuhanyzoi azert müködnek. Ott lemostuk magunkrol a sot, felöltöztünk es elindultunk utunkra. Utba ejtettük a hires Korinthos-i csatornat, melyröl mar sokat olvastunk különbözö helyeken. A patraszi öböl valasztja el a peloponesos-i felszigetet a szarazföldtöl. Mi most a keleti vegen neztük meg a felvonhato hidat, mely a hajokat es az autokat is kiszolgalja. Igazabol ez nem felvonohid, sokkal inkabb süllyesztöhid, mert a küzuti hidat elsüllyesztik a mederben, hogy a hajok elhaladjanak felette. Ritka alkalom, amikor a hajo felülröl keresztez egy hidat! Latogatasunkkor eppen problema lehetett a hidszerkezetet müködtetö meghajtassal. Bar a forgalmat a közuton leallitottak, s a bameszkodokat lezavartak a hidrol, sokaig nem törtent semmi, csak kek inges müszakisok szaladgaltak az egyik hidfötöl a masikig, miközben nagy hangon kiabaltak egymasnak. Sokaig tartott ez a szaladgalas-kiabalas, mig egyszerre csak elkezdett süllyedni a hid, hamarosan az egesz szerkezet eltünik a zavaros, bugyborgo vizben. Eleg melyre süllyeszthettek, mert sokaig hallottuk a gepek zakatolasat. A hajokat a csatornan közben jelzöfenyek segitsegevel feltartoztattak, szep sorban ringatoztak egymas mögött. Szamunkra lathatatlan jelre megindultak az atjaro fele. A hajok között jött egy gyönyörö kivitelü angol haromarbocos fregatt, gyönyörü lakozassal keszült oriasi fedelzettel. Nagyon szep hajo volt, elkepzelni sem tudom, ki engedhet meg maganak ilyen foku luxust? 

Patrasig 2-3 ora az autout, ott a varos elött kerestünk egy kellemes kempinget, amit mar elötte interneten lefoglaltunk. Feldobtuk a satrunkat, majd zuhanyzas utan elindultunk ismeröseinkhez a tulpartra. Patras a peloponesos-i felszigeten fekszik, gyönyörü, meresz vonalvezetesü hid köti össze a szarazfölddel. Aki sokalja a hid kicsit borsos arat (15 EUR), az mehet komphajoval is, melyek a ket part között folyamatosan közlekednek es kb. felebe kerülnek. Mi kiprobaltuk mindket verziot, a hid valoban csodalatos epiteszeti remekmü, a komphajo viszont mely bepillantast enged a helybeliek mindennapjaiba. Csak annyit tennek itt hozza elmenyeinkhez, hogy a 'szabadelvü gyermekneveles' ott is a tarsadalom periferiajan elö koszosabb nepcsoport sajatossaga.

Barataink regebben egy gyönyörü 35 lab hosszu, mindennel felszerelt tökesulyos hajo boldog tulajdonosai voltak, s eltek gondtalan hetköznapjaikat, mig egy szep nap az a bolond gondolat jutott eszükbe, hogy inkabb egy katamarant szeretnenek. Igy hat a hajojukat eladtak, s megvettek egy 'nagyon viseletes', am meretes katamarant. Ezt azota ket kezük munkajaval csiszoljak, pofozzak nap mint nap. Lassan testet ölt az elkepzeles, s a hajo ujjaszületik romjaibol. Mikor ott jartunk eppen utolso simitasokat vegeztek a konyhabutoron, az egyik halohely mar keszen volt, s a szalon felujitasa vette kezdetet. A tulajdonos elkepzelese szerint egy dizel agregator kerül majd a gephazba es az fog meghajtani ket villanymotort a ket kiel vegeben. Ugy gondolom, hogy a hajo alapvetöen a 'professzionalisabb' vendeglatasra keszül. Sok munka van meg a hajon, s talan mi is ott leszünk mar, mire az a hajo vizre kerül. Korabbi hajojukrol es turaikrol itt (www.ocean-skipper.com) olvashattok.

Gyorsan eltellt ez a par rövidre szabott nap, s mi megint a tengerjaro komp fedelzeten foglaltunk helyet. Az ut visszafele sem volt jobb, mint odafele, sokkolo volt a napfenyes 35+ fokbol beerkezni a borus, esös 16-18 fokos olasz eghajlatba. Meg egy hosszu autout vart rank, Anconatol vegig az olasz Po siksagon Milano erintesevel Bergamon keresztül es a svajci Alpokon at hazaig.